“Miért harap szoptatáskor a baba? Mit tegyek, ha szoptatás közben megharap a babám? Hogy tanítsam meg gyengéd eszközökkel arra, hogy ez fájdalmas?” – Kérdezi tőlem rengeteg megfáradt anyuka, akik szeretnek szoptatni, sokáig szeretnék még folytatni, de néha nagyon kellemetlen sebeket is okoznak számukra csecsemőik.

Miért harap a baba szoptatás közben?

A szoptatás megkezdésekor fontos, hogy az édesanya kényelmesen helyezkedjen el, a baba nagyra nyissa a száját, és nem utolsó sorban megfelelő módon tapadjon mellre. Ha helyesen tapad mellre és hatékonyan szopizik, figyeljenek rá nagy-nagy szeretettel: tartsanak szemkontaktust vele, simogassák a fejecskéjét, fogják meg a kis kezét, beszéljenek hozzá. A nyugodt környezet segíthet mindkettőjüknek a szoptatásra koncentrálni.

Ha a baba helyesen tapad mellre és aktívan szopizik, rendesen jön a tej a mellből és le is nyeli, lehetetlen, hogy harapjon.

Ideális esetben a mellbimbó a kemény és lágy szájpad határán van a baba szájában. Így, ha a baba harapni szeretne, el kell engednie a mellet, és hagynia kell, hogy a mellbimbó a fogai felé csússzon.

Egyik jel tehát, ha a baba harapni szeretne, hogy előre csúszik a baba szájában a mellbimbó, illetve a baba állkapcsának a szorítása is megváltozik. Ilyenkor érdemes az ujjat a baba szájába csúsztatni, a fogai közé és hagyni, hogy a mellbimbó kicsusszanjon.

Nagyon nehéz megállapítani vajon mitől is haraphatnak a babák, hiszen még nem tudja elmondani mi történt vele, viszont vannak olyan helyezetek, mikor gyakoribbá válik a harapás.

Leggyakoribb okok egyike a fogzás, viszont vannak olyan babák, akik már fogacskák megjelenése előtt is harapnak. Nézzük meg mik lehetnek még az okok!

Megfázás, orrdugulás:

Megfázás, orrdugulás is lehet oka a harapásnak, hiszen ilyenkor nehezen tud hatékonyan mellre tapadni, nyugodtan lélegezni, és a sorozatos mellre tételi próbálkozások frusztrációt okozhatnak a babánál. Ilyenkor célszerű minél függőlegesebb helyzetben, akár sétálva, vagy hordozókendőbe kötve mellre tenni a babát.

A tej lassabban, vagy túl gyorsan áramlik:

A szoptatás elején a tejáramlás gyors, majd egy rövid idő elteltével lassul, így a babának jobban meg kell dolgoznia a hátsó, zsírdúsabb tejért. Ilyenkor előfordulhat, hogy babrálja a másik mellett, húzhatja, tekerheti a szájában lévő bimbót, akár haraphat is.

Mellkompresszióval lehet segíteni, melyet a következő módon kell kivitelezni: C-fogásban megfogjuk a mellet a bimbóudvar mögött úgy, hogy fölül van a hüvelykujjunk, alul a mutatóujjunk, és határozottan összenyomjuk, mint egy gumilabdát, majd nyomva tartjuk. Ennek fájnia semmi esetre sem szabad. Pár másodpercen belül érezhető a tejleadó reflex beindulása. Ha beindult a reflex, akkor engedjük fel a nyomást.

Gyors tejáramlásra is harapással reagálhatnak a babák, hiszen nem tudják olyan gyors ütemben lenyelni a tejet, ahogyan jön.

A szoptatási testhelyzet nem kényelmes neki:

Szoptatás során fontos, hogy a babát stabilan biztonságosan tartsák az édesanyák. Ügyeljenek arra, hogy a babának ne kelljen a nyakát behajlítania azért, hogy elérje a mellet, hagyni kell, hogy hátra tudja biccenteni a fejét. Ellenkező esetben a szájával rászoríthat a mellbimbóra, nehogy kicsússzon a mell.

Ahogyan nő a baba, az eddigi kényelmes szoptatási testhelyzetek már nem működnek megfelelően. Ez a változás fokozatos, alig észrevehető, akkor válik nyilvánvalóvá, mikor kényelmetlen lesz a szoptatás. Bátran kísérletezzenek a szoptatási pozíciókkal, amíg megtalálják mindkettejük számára megfelelőt.

A baba koraszülött vagy laza izomtónusú:

Koraszülött, laza vagy feszes izomtónusú babák is hajlamosak harapni, ez náluk reflexes mozdulat. A helyes mellre helyezésre kell figyelni ilyenkor.

Feszes izomtónusnál Dévény szakgyógytornász felkeresését javaslom, aki át tudja masszírozni a baba száját, ezáltal lazábbá válik, hatékonyabb lesz a szoptatás.

Laza izomtónusnál az úgynevezett Dancer kéztartást lehet alkalmazni, melyet IBCLC szoptatási szaktanácsadó megmutatja, betanítja.

Csúsztassuk a kezünket a mellünk alá úgy, hogy három ujjal a mellett támasztjuk, a mutató- és hüvelykujjunkkal pedig közrefogjuk a baba állát, így a baba álla a hüvelyk- és a mutatóujj közötti részre támaszkodik, a hüvelyk és a mutatóujj pedig gyengéd nyomást gyakorol a rágóizomra, stabilizálva az állkapcsot.

A baba figyelme elterelődik:

Ingergazdag környezet vagy idősebb testvér jelenléte a háttérben szoptatás alatt felkeltheti a baba figyelmét, és mellel a szájában megfordul, és próbálja szemügyre venni a környezetét.

4 hónapos kórtól szinte bármilyen akrobatikus pózban is képesek lennének szopizni. Ilyenkor a nyugodt, csendes környezet megoldást nyújthat.

A baba az ok-okozati viszonyokkal kísérletezik:

3-4 hónaposan a baba egyre inkább képes végtagjait kontrollálni, kezdi felfedezni a körülötte lévő világot, elkezd tárgyakért nyúlni. Ennek módja a kísérletezés, ez azt is jelenti, hogy a tárgyak ízét, textúráját a szájukkal és fogaikkal próbálják megismerni. Ha az anya felkiált, felugrik, amikor a baba harap, tudni szeretné, hogy legközelebb is ugyanaz lesz-e a reakció.

Ha a baba megharapott, azonnal és határozottan kell neki válaszolni, akár egy „nem”-el vagy nevének kimondásával. Le is lehet választani a mellről a babát, tartsanak nyugodtan egy kis szünetet, ami alatt mindketten megnyugodnak.

Tompai-Apágyi Kármen, védőnő, IBCLC szoptatási szaktanácsadó

Tudatosan haraphat a baba?

Mindebből láthatjuk, hogy a babák legtöbbször nem tudatosan harapnak és nem az a céljuk, hogy fájdalmat okozzanak, hiszen a kognitív fejlődésüket tekintve még nem képesek ilyen szintű tudatos manipulációra.

Fontos, hogy megnézzük megfázás, orrdugulás okozhatja-e a harapást vagy a helytelen szoptatási pozíció, kényelmetlenség és, ha a fentiek közül egyik sem magyarázza ezt a kellemetlen szokást és úgy tűnik a baba csak incselkedik és kísérletezik a reakciónkkal, akkor sem kell az anyának csendben tűrnie, hogy a baba fájdalmat okoz neki.

A szoros kapcsolatokban, így a baba-mama kapcsolatokban is fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymás határait, hogy mindenki jól érezze magát. Ez vonatkozik a fizikai, testi határokra is. Ami az anyának fájdalmas, az nagy eséllyel hosszú távon a babának sem tesz jót.

Szerencsére vannak olyan gyermekközpontú-, gyengéd módszerek, amelyekkel még az incselkedő, harapással kísérletező babáknak is megtaníthatjuk, hogy ne harapják a mellett.

Felejtsd el a büntetést

Sajnos sok helyen olvashatjuk, hogy a babák csak úgy képesek megtanulni mit jelent a fájdalom és, hogy fájdalmat okoznak a másiknak, ha mi is fájdalmat okozunk nekik. Azt is javasolják, minél gyorsabban pöcköljük meg a babát, miután megharap és hangosan kiabáljunk rá, hogy biztosan értse mi okozta a reakciónkat. Teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy ez helytelen, hatástalan és káros módszer.

A picik és a tipegők sem képesek úgy tanulni, ha nem érzik magukat biztonságban és szeretve. Ha azt érzik veszélybe került a kapcsolatuk a szülővel, azonnal stressz üzemmódba kapcsolnak, ami szintén nem támogatja a tanulást, inkább nehezíti az új dolgok elsajátítását.

Gondoljunk bele, mennyire ijesztő lehet egy babának, ha szoptatás közben – ami számára a táplálékforrás, szeretetteljes kapcsolódás és érzelmi töltődést jelenti (ebbe néha belefér az incselkedés is a szülővel) – , derült égből villámcsapásként fájdalom éri. Mennyire rémisztő és érthetetlen lehet számára a helyzet, amiben a táplálék és megnyugvás forrása, az anyja megpöcköli és rákiált?!

A kicsik nem értik még a büntetés koncepcióját. A megértéséhez szükséges agyterületek még fejlődésben vannak. Ugyanúgy, a korai időszakban még nem képesek arra, hogy teljes mértékben felvegyék egy másik személy nézőpontját. Nem tudnak belehelyezkedni a felnőttek helyzetébe.

Mit lehet tenni büntetés helyett, ha a baba harap vagy tépi a mellett?

Először is, fontos arról beszélni, hogy az etetés, szoptatás, cumiból etetés és később a hozzátáplálás teljes figyelmet igényel. Ez egy lehetőség a feltétel nélküli, teljes figyelem megadására, az intimitás, kapcsolódás létrejöttére és a babák ezt igénylik is.

A szoptatás közbeni teljes figyelmünkkel nemcsak a baba kapcsolódási szükségletét elégítjük ki, hanem szorosan monitorozni tudjuk a viselkedését, az apró, halvány jelekre is fel tudunk figyelni, ami fontos a harapás kérdésénél is.

Első lépés: prevenció

Figyeld a babád jelzéseit és állapotát, újszülöttekre jellemző, hogy álmukban automatikusan összezár a szájuk, ilyenkor az ínyek közé szorul a bimbó. Ezt megelőzve, amikor már mélyen alszik, dugd be a kisujjad a szája sarkánál és óvatosan válaszd le a mellről.

Ez nem jelenti azt, hogy azonnal le kell tenned a babádat. Ha szeretnéd, a karodban tarthatod és nézheted közben, ahogy álmában mozognak az ajkai, apró izmai az arcán, de megelőzheted vele azt, hogy a mellbimbóra harapjon.

Amikor gyakran a szájába veszi az öklét, rágja vagy mindent a szájába töm és látszólag a fájdalmán próbál segíteni, az arra utalhat, hogy a fogcsírák már mozgoldónak. Ilyenkor gyakran szoptatás közben is a mellre haraphat a baba, ahogy a fentiek során kolléganőm is írta.

Ha ez a helyzet, igyekezz minél nyugodtabb maradni és semleges hangon felajánlani valami alternatívát. Fontos, hogy érezze, nem a büntetés a célod, hanem az, hogy jelezd, a harapás nem elfogadható viselkedés, de érted az okát és segíteni próbálsz neki.

Ilyenkor hasznos, ha nyugodtan, de határozottan elmondod neki:

“Látom, sokat harapdálsz. Fáj az ínyed? A cicit nem haraphatod, de keresünk neked egy rágókát…Tessék! Kipróbálod segít-e?”

Ilyen apró jelzésekkel már a legkisebbek is érzik, hogy odafigyelünk, kapcsolódhatnak és lassacskán megértik azt is, hogy a harapás nem tartozik az elfogadható viselkedések kategóriájába 🙂

Amikor incselkedik

Ez a fajta harapás legtöbbször az etetések végén jelentkezik, amikor már nem éhesek, de szeretnének még kapcsolódni, esetleg másfajta kapcsolódásra vágynak.

Ha azt látod, hogy a figyelmedre vágyik add meg neki!

A gyerekek kapcsolódási, kötődési igényük biológiai szükségletként is felfogható. Még nincsenek túl kifinomult eszközeik, hogy ezt megfelelően jelezzék felénk, ezért tudnunk kell a sorok között olvasni.

A tesztelés, kacérkodás, incselkedés, bármi olyan “rosszalkodás”, amivel megkaphatják a szülő figyelmét (még akkor is, ha nem mindig pozitív figyelmet), számít!

Ilyenkor tartsd észben, hogy nem szándékosan okoz fájdalmat és próbálj nyugodt maradni. A túlzó reakciók sokszor érdekesek a gyerekek számára és azért ismétlődik a harapás, mert érdekli őket anya reakciója. Kicsit mintha azt hinnék játszunk és közben megkapják a figyelmünket.

Tehát, amit érdemes tenni, hogy odafigyelünk, kielégítjük ezt a vágyukat, de közben semlegesek maradunk, nem kiáltozunk, ha lehet és minél nyugodtabban tudtukra adjuk, hogy értjük a jelzéseket.

Mondd el neki:

“Nem engedem, hogy megharapj (igyekezz leválasztani vagy blokkolni). Azt hiszem nem vagy éhes, hanem játszani szeretnél. Jó lenne, ha mókáznánk kicsit?”

Második lépés: tanítsd meg, hogy a harapás fájdalmas

A legfontosabb, hogy végig megőrizd a türelmedet. Nem célunk büntetni, gyengéd eszközökkel, empátiát mutatva, feladatunk megtanítani, hogy másoknak fájdalmat okozni nem jó dolog és nem elfogadható, illetve ez nem egy jó módja a játékra való felhívásnak sem.

Tarts szünetet

Ügyelj arra, hogy milyen hangnemben közlöd vele, hogy egy időre vége a szoptatásnak. Minél semlegesebb, annál jobb.

“Nem hagyom, hogy megharapj, ez fáj. Ezzel azt jelzed, hogy már nem vagy éhes. Ha szeretnél, bújj ide vagy játsszunk valamit. Majd akkor szopizunk legközelebb, ha éhes leszel.”

Ezt a elején gyakrabban végig kell csinálni, hogy a baba biztosan megértse és elkezdje összekötni a saját viselkedését az okozott reakcióval és következménnyel, de már a picik is képesek néhány alkalom után megtanulni, amennyiben következetesek és nyugodtak tudunk maradni.

Amennyiben mindenképp folytatni szeretné és sír, azt gondolom újra mellre lehet tenni (amennyiben ez az anyának is kényelmes), de ha újra harap, akkor érdemes megint abbahagyni és más tevékenység felé irányítani egy időre (lásd fentebb: “Amikor incselkedik” bekezdés).

Útravaló

A szoptatás csodás élmény, de sokszor nagyon megterhelő és nehéz feladat is egyben. Az anyukák nagyon gyakran számolnak be nehézségekről, amelyeken át kellett küzdeniük magukat. Egy baba szoptatása fizikailag és a harapás esetén lelkileg is megterhelheti az anyákat, ezért mindenképp érdemes gondoskodni a tápanyagok beviteléről és a folyadékpótlásról. Valamint arról is, hogy az anya lelki támaszt tudjon kapni és legyen valaki, aki segít a nehéz helyzetekben (családtag vagy szakember), akár olyankor is, amikor a baba gyakran harap és incselkedésbe megy át az eredetileg meghittnek indult időtöltés.